
Este ugyanis Vacsi 30. születésnapját ünnepeljük meg. Éppen ma, ezelőtt 30 éve hozott meg az életében egy olyan döntést, mely valóban újjászületéssel egyenértékű.
Hazabuszozunk hát, pihenünk egy kicsit, átöltözünk, és vacsorázni indulunk a Campo dei Fiorira. A téren már nyoma sincs a mindennapi reggeli és délelőtti piacnak, eltűntek az árusok, hogy átadják a helyüket az olasz gasztronómiának, melynek hozzávalóihoz nem utolsó sorban szükségeltetik az ő portékájuk is. Nehéz választani a teret övező számtalan ristorante és tratoria terasza közül, de az egyik helyen meglátunk kiírva egy napi ajánlatot. Pasta, vagy lasagne + ásványvíz 8 euro, pasta, vagy lasagne + egy pohár bor, vagy sör 9,50.
Itt a helyünk! Egy adag étel itallal együtt annyiba kerül, mint a délutáni két kávénk. A székek az asztalnál egymás mellett állnak, és ülésük lehajtható, mint a színházban. Ahogy leülünk, a főműsort, a Campo esti életét, forgatagát figyelhetjük, ahol egy gitáros utcazenész éppen a My Way-t játssza. Micsoda hangulat és micsoda élvezet! A mennyei lasagne is megérkezik a finom vízzel és borral. Olasznak, még inkább rómainak érezzük magunkat, hogy van időnk órákig a történelem időszakaiban időzni, és utána a dolce far niente - édes semmittevés - örömében fürdőzni. Van időnk, hogy magunkba szívhassuk a várost. Nem kell rohannunk feltartott zászlóval a csoport előtt loholó idegenvezető után, nem kell alkalmazkodnunk mindig mást akaró útitársakhoz.
Csak egymáshoz kell alkalmazkodnunk. Ez azonban cseppet sem nehéz, mert mindketten ugyanazt akarjuk: egymást Rómában!
Csak egymáshoz kell alkalmazkodnunk. Ez azonban cseppet sem nehéz, mert mindketten ugyanazt akarjuk: egymást Rómában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése