Kipihenve ébredünk 9:13-kor. Ahogy még az ágyban fekve felnézünk a mennyezetre, ami elé este nem húztuk el a redőnyt, meglátjuk. Igen, meglátjuk, hogy a kazettás üveg mennyezetünk tulajdonképpen a felettünk lévő terasz padlója! Látjuk alulról a terasz bútorait, a virágládákat, a ház terrakotta falát, a mellette lévő fát, és a kék égen úszó felhőket! Ez aztán az álmennyezet! Fantasztikus kis lakást találtunk, éppen nekünk valót! Jót nevetünk azon, hogy este olyanok lehettünk, mint egy kivilágított akvárium. Miben is úsztunk lefekvés után? Mindenesetre úgy döntünk, hogy ezentúl behúzzuk éjszakára a redőnyt.
Elindulunk napsütésben is felfedezni Rómát. Ujjongok örömömben minden egyes sarok után, ahogy feltárul a következő utcarészlet. Róma belvárosában nincs járda, bazalt kockakövek burkolják az utcákat, és zavartalanul sétálnak a járókelők az autók között. A házak a kis tereket szabálytalan szögben szegélyezik, mégis valami leírhatatlanul bájos szabályosság a végeredmény. És a színek! A házak vakolt falai sugározzák a magukba szívott napfényt.
A Piazza Navonára érünk, most még csak néhány hasonlóan korán kelő turistával találkozunk, zavartalanul csodálhatjuk mi is. Meg kell állnunk, le kell ülnünk, át kell itatódnunk vele. Mert a tér olyan varázslatos, hogy megérdemel egy külön fejezetet a naplóban.
A Piazza Navonára érünk, most még csak néhány hasonlóan korán kelő turistával találkozunk, zavartalanul csodálhatjuk mi is. Meg kell állnunk, le kell ülnünk, át kell itatódnunk vele. Mert a tér olyan varázslatos, hogy megérdemel egy külön fejezetet a naplóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése