Forum Romanum és Palatinus

A Capitoliumra érkezünk. Itt és így kezdődött. Romulus és Remus voltak a legenda szerint Róma alapítói, akiket egy anyafarkas nevelt fel. Köszönet nekik érte! Amikor megpillantjuk a Capitolium dombja alatt a vakító napsütésben fürdő évezredes romokat, borzongás fut végig rajtunk. Látszólagos összevisszaságban rajzolják meg az antik város szívét, faragott kőoszlopok szúrnak bele a kék égbe, torzó templomok és falak hírdetik a régi idők dicsőségét. Fentről olyan a romterület, mint egy makett, ami csak arra vár, hogy képzeletünkkel kiegészítsük, felépítsük újra. Csalogatva hívogat.

Útikönyvvel a kezünkben lépünk be a Forumra, ahol a távolból látott oszlopok és falak mellett eltörpülünk. Milyen kicsik is vagyunk térben és időben itt! Áttekintése önmagában sem könnyű feladat, hiszen több, mint ötven nevezetesebb épület található a 220 méter hosszú, 35-50 méter széles területen. Először lépésről lépésre, romról romra követjük alaprajzát, hogy megtudjuk éppen hol járunk Róma történelmében.

Majd nem is tudom, melyik ponton leengedjük a könyvet, felnézünk, és hagyjuk, hogy hasson ránk, hogy átitasson a háborítatlan nyugalom, nagyság és bölcsesség, ahogy fénykorukról mesélnek. A város alapításakor a római dombokra költözött a lakosság, melyek között a tér barátságtalan volt és mocsaras. Mintegy három évszázadon keresztül temetkezési helynek használták Az etruszk királyok korában kezdődött meg a város urbanizálása, a Forum helyén lévő mocsarat lecsapolták és mint központi térre, a gazdasági élet központja mellé ide költöztették az állami élet legfontosabb kultikus- és politikai intézményeit. A területet az etruszk Tarquinius dinasztia alatt kövezték ki először, s ekkor lett a hivatali élet központjává is. Ahogy a város nőtt, a Forum Romanumot is bővítették, és gyönyörű oszlopos csarnokokat, úgynevezett bazilikákat építettek. Itt volt Róma ítélkezésének, politikai életének, és kereskedelmének a központja. Az isteneknek szentelt templomok, paloták és diadalívek maradványai között megáll velünk is az idő. Órákat töltünk el az ódon kövek között, amelyek csodálatra méltó szépségű épületeket formáznak, építőik megszentelt kezének nyomát, és a közöttük valaha élt emberek regényét regélik.

Felsétálunk a Palatinusra, amely 40 méterrel magasodik a Forum Romanum fölé és nem csak az egyik Róma hét dombja közül, hanem úgy tartják, Kr. e. 753-ban itt ölte meg Romolus Remust, és határozta el, hogy megépíti Rómát, így innen indult a Római Birodalom története. A legendán túl, valóban itt éltek Róma első lakói, feltártak a Krisztus előtti 10. század környékén épített házakat is. Régen itt voltak a villáik Róma nemeseinek, ez volt a város legelőkelőbb helye, és ma is ezen a dombon a legdrágábbak az ingatlanárak Rómában. Az ókoriak közül csak egy romjai maradtak meg elég jó állapotban, Tiberius császár atyjának, Tiberius Claudius Nerónak és feleségének Líviának a háza, amelyről képet nyerhetünk az ókori luxusról. Előtte egy nyolcszög alakú kőmedence látható. A császárok pazar fényű és óriási kiterjedésű palotaépítkezései foglalták el a regió területének legnagyobb részét. Augustus több magánházat megvásárolt, s azok helyére építtette palotáját, melynek szomszédságában, a Palatinus északnyugati sarkára építtetett Tiberius híddal kötötte össze a Capitoliummal, mely hidat  utódai sajnos eltávolíttattak. A panoráma azonban most is káprázatos, az egyik dombról a másik felé.

Különösen Domitianus terjesztette ki Augustus palotáját egészen a Palatinus délkeleti sarkáig, kiegészítve az épületet egy alakjáról Stadium, vagy Hippodromus néven nevezett díszkerttel. Hosszú, keskeny mélyedésben terül el a lábaink és a domb alatt.
A római látképek utánozhatatlan és bámulatos hangulatához elválaszthatatlanul tartoznak hozzá a tányér alakú fenyők, amelyek láttán először jajdultam fel örömömben szombat este, amikor megérkeztünk. A Palatinuson egy kőpadon egy ilyen több száz éves fenyő ernyője alatt pihenjük ki a romkertben tett eddigi öt órás sétánkat.  Egyáltalán nem csodálható, hogy a már idézett Róma kútjai mellett, Respighit Róma fenyői is megihlették.

Nem tudom a fenyőnemzetség mely fajtájához tartoznak, vagy mi okozza fejlődéstörténetükben ezt a különleges formát, az azonban bizonyos, hogy Róma elképzelhetetlen lenne nélkülük!