Folytatjuk utunkat, és rövid séta után a Campo dei Fiorira (Virágmező) érünk, ahol manapság nem virágok nyílnak, mint ahogy a nevéből sejteni lehet, hanem itt van Róma leghangulatosabb piaca.
Róma a terek városa is egyben, nincs jobb, mint valamelyiken kiülni egy kávézó teraszára és bámulni a forgatagot. És persze közben espressot és capuccinot inni! Első római és egyben mennyei kávénkat a tér sarkán lévő, napfényben fürdő teraszon isszuk. Közben pedig van idő átfutni a történetét is. A ma oly életvidám tér egykor kivégzések gyászos helyszíne volt. Közepén emelkedik Giordano Bruno 1889-ben állított emlékműve. Az anyaszentegyház itt
égette meg az eretneknek ítélt filozófust is 1600 február 17-én. A Campo dei
Fiorira 1869-ben költöztették át a virágpiacot a közeli Piazza Navonáról. A
városlakók emlékezete szerint a mai nevét is ekkor kapta a kis tér, pedig
egykor valóban virágmező terült el itt.
A virágokhoz manapság már nem sok köze van, csak két-három
stand emlékeztet a piac eredetére. Viszont van itt minden, mi
szem-szájnak ingere. Színes tészták, szarvasgombás salsák, kimért fűszerek palettája, és persze sajt és sajt. Olyan, mint egy kisváros főtere, ahol megállt az idő. A környékbeliek
naponta megfordulnak itt, mindenkit név szerint ismernek,
el-elbeszélgetnek a kofákkal és egymással. Az árusoknak mindig van egy jó szavuk a turistákhoz is. Nem csak eladni
akarnak. Szíves szóval kínálnak, barátságosak, kedvesek, türelmesek. Ha
szeretnénk csak úgy belekóstolni valamibe, megízlelni a szemet
gyönyörködtető portékájukat, nyugodtan megtehetjük. Mi is belecsöppentünk ezen a szép vasárnap délelőttön az oly sokszor hallott és olvasott, igazi jókedvű olasz életérzésbe a Campo dei Fiorin!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése